28 éves voltam mikor elköteleztem magam, hogy kitanulom a szakmát, és igazi óvóbácsi leszek. Ekkor már 2 éve Londonban éltem, így miután megtanultam a nyelvet, bekerülhettem az erre specializálódott főiskolára, és elvégeztem az óvodapedagógus szakot. A kinti rendszernek köszönhetően, a főiskola megkezdésétől számolva már főállásban dolgozhattam gyerekekkel, és azóta azok szerencsés emberek közé tartozom, akik azt mondhatják, hogy a hobbi a munkájuk.

Majdnem 10 éves pályafutásom során dolgoztam 8 hónapos kortól 11 éves korú gyerekekkel, és segítettem elérni tanulási céljaikat, és jó alapot adni nekik az életben.
Óvodapedagógusként látom, ahogyan a gyerekek évről évre változnak, és évről évre egyre türelmetlenebbek, egyre inkább nehezükre esik fókuszálni, megtartani figyelmüket. Nem bírnak egyhelyben ülni huzamosabb ideig, kisebb nagyobb fejlődési éretlenséggel küszködnek. Sajnos a lista ennél sokkal hosszabb. Elég csak az iskolába menni, ahol a gyerekeknek 45 percig ülniük kell, ceruzát fogni, türelmesnek, csendben lenni, csak akkor beszélni, ha kérdezik őket, nem is beszélve arról, hogy ezeken kívül meg tanulni is kell fura betűket, számokat meg minden mást. Persze ezt a listát is lehetne sorolni még.
A számtalan módszer és tapasztalat megtanította, hogy a leghatékonyabban akkor tanulnak a gyerekek, mikor a foglalkozás szórakozató, van benne kihívás/versenyhelyzet és mellé rengeteg mozgás. Továbbá, hogy a gyerekek életkoruknak és személyiségüknek megfelelő tevékenységekbe kapcsolódjanak be, így lehetőségük van arra, hogy a saját tempójukban tanuljanak és fejlődjenek. Az alapfilozófiám, hogy minden gyerek különböző. Különböző érdeklődésük és szükségletük van, és úgy tudnak a leghatékonyabban fejlődni, mikor ezekkel az
érdeklődésekkel és szükségletekkel találkoznak.

Szeretettel várom a gyerkőcöket TSMT óráimon, ahol játékos formában fejlesztjük képességeiket!